Elvesztett egy fogat? Nem baj, mert hátul van és úgy sem látszik? No, majd egyszer visszatérünk rá… – gondolhatja mindezt ha csak esztétikai hátrányai lennének a fogvesztésnek.
Sajnos a helyzet ennél összetettebb. Testünk egy alkalmazkodó, „okos” rendszer. Mindig azon van, hogy az eredeti, jól működő állapotokat tartsa fenn. Egy kiesett, eltávolított fogra már hetek alatt reagál, mert a fog hiánya első körben a rágás egyensúlyát bontja meg. Szervezetünk a maga módján kezdi megoldani a helyzetet. Az üres helyet ki kell töltenie, hogy a fő funkció, a rágás jól működjön. Ennek érdekében a szomszédos fogak kezdenek bedőlni a foghelyre, illetve a szemben lévő fog nyúlik meg és próbál kompenzációs pozíciót felvenni. Itt kezdődnek a nagy problémák:
A bedőlt fogaknak csak a korona része mozdul, az az egyre ferdébben áll az állkapocsban és azon túl, hogy szűkíti a fogpótlás helyét és lehetőségét, az őt továbbra is érő rágóerőt már nem tengelyirányban kapja. Az ínyben kapaszkodó gyökérrész ettől a rosszul érkező erőhatástól meglazul, ami minimum a fogromlás állapotába taszítja a fogat de sajnos a szövetgyengülés miatt nagy esélye van a meggyorsult, újabb fogvesztésnek is. A szemben lévő fog eközben úgy „kinő”, hogy gyökere szinte alig kapaszkodik az állkapocsba…így aztán ez a fog is elgyengül és idő előtti elvesztésére számíthatunk. Ezek a fogvándorlások az egész fogsort átrendezik, nagyobb fogközök, rések alakulnak ki.
Tovább is romolhat a helyzet ha itt nem lépünk közbe. A fog nélküli ínyszakasz, a rágásból kimaradva, használaton kívül kerül és mint minden izmunk vagy testrészünk, amit nem használunk rendszeresen, ő is sorvadásnak indul. Sajnos ekkor már a csontszövet vesztésének állapotába került a szervezet. Kis jó hír, hogy lehet ugyan pótolni az elvesztett szövetállományt, hogy egyáltalán a fogpótlás kivitelezhető legyen de megelőzni olcsóbb és könnyebb.
És amire már végképp nem is gondolnánk, hogy a tartásunk, igen, a gerincünk, nyakunk is áldozatul eshet a kezeletlen foghiánynak. Mivel a rágó mozgás tökéletes egyensúlya borul fel, az állkapocs és az arc izmai az egyenlőtlen terhelés miatt aránytalanul megerősödhetnek vagy elgyengülhetnek adott helyeken. Ez az új terhelés okozta változás tovább halad a nyak majd a gerinc melletti izmokra és más, természetellenes és ettől fogva fájdalmas pozíciókba kényszeríti testünket. Még alvászavarok is felléphetnek a hát és a nyak problémái miatt. És ha nem tudunk pihenni…
Sokszor oly messzire nyúlik a foghiány hatása, hogy szinte már összefüggésbe sem hozhatók a testi tünetek az eredendő problémával. Ne hezitáljunk hát, minden „majddal” kezdődő gondolat csak ront a helyzeten.
